II. Nomádia Visszavadító Tábor – 2013.

A gyerekek sokat nézik a kedvelt természetfilm csatornákat, és ahogy én is belehallgatok, megüti egy sokat hallott mondat a fülemet: – „Te jó ég, ez egy igazi ritka régiség, és legalább 150 éves!!!”

Mit is jelent ez a Nomád jelölt gyerekeknek?  – állok kérdésemmel a 250 éves malom falainál.

Hát legyen ez az idei tábor témája, az idő, a múlt, az értékek. Kerüljenek ezek a fogalmak mind a saját helyükre itt Nomádiában! Akkor vágjunk is bele, mert már itt is vannak érdeklődő gyermekeink!

Kezdjük az időutazásunkat a szép kort megélt, volt Malom éveinek gyereknyelvre fordításával. Emberöltők, a nagymamám nagymamája? Vadul számol minden kis fejecske, de nem is az a cél, hogy a pontos végeredményt bekiabálják, hanem, hogy elgondolkozzanak, Nekik mit is jelent a 250 év. A pillanatnyi csendből már tudjuk, a magot elvetettük, az aratást már maguk élik meg egyszer, valahol másutt.

Egy ilyen kalandos út során sok veszély leselkedik mindenkire, hát jöhet az „Erdei Elsősegélynyújtás” Szoboszlai Zolival, az Országos Mentő Szolgálattól. Imitált törés, ficam, csípés, gyomor panaszok, egy kis agyrázkódással fűszerezve és már fel is készültünk a nagy útra!

„Élelmünk” megszerzéséhez elengedhetetlen egy tapasztalt vadász tudásának átadása, Dora Laci kétszeres terepíjász Európa Bajnok személyében. Mindez természetesen kiegészítve némi talajszint feletti, kötélen közlekedéssel, és játékkal.

Az utazó tarisznyájából nem hiányozhat a friss, maga készítette kenyér, persze egy kis segítség elkél „Mari mamától”, de attól még saját az illatos ennivaló, az utolsó morzsáig.

Fontos még, hogy meg is örökítsük utunk emlékeit, festve, rajzolva, vagy akár gipszbe öntve, a másik nagymama, „Mária nagyi” útmutatásai alapján.

Nekivághatunk első önálló időutazásunknak, a környék értékeit felkutatva! Meleg vizű forrás, erdei feszület, kőbánya, egy másik malom, egy gyönyörű tavacska, idegenek táborául szolgáló mező, mesélő színes kövek.

Következő utunk előtt kardot ragadunk, hogy meg tanuljunk bánni vele Jakus Roland szárnyai alatt, mert szükségünk lehet még rá az elkövetkező napokban.

Most már bátran indulhatunk környezetünk élővilágának felfedezésére, Lilla felügyelete alatt. Jöhetnek tücskök, bogarak, sáskák, pókok, lepkék, még baglyok is. A halakkal, azok kifogásával és elkészítésével Mészáros András ismertet meg minket.

Közben a modern vadászeszközök használatát, Schült Ferenc vadászmestertől tökéletesen elsajátítjuk, csak találjuk el azt a fránya papír vadmalacot.

Felfedezéseink során egyre messzebb merészkedünk, ehhez jól jöhet Békefi Andris helyismerete, és a vulkáni bombáknál, Moór Györgyi kőzetismerete. A kismalac megmentésnél már van miből bátorságot merítenünk!

Hámori Tibor erdésszel így már igazán messzire, a legközelebbi város „veszélyes” dzsungeléig lopódzunk, sőt vendégségben egy igazán jót ebédelünk is, a Maros étterem jóvoltából.

Mint fáradt vándor, a tapasztalatok, élmények birtokában egy jót mókázunk, és bízunk benne, hogy a következő vándorutunk hasonlóan izgalmas lesz!

 

… hogy mi is számomra ebből a tanulság? – Keressük magunkban az elvetett magokat, és kezdjünk vele valamit az életünkben! :)

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.