A „Dunamező” és „Jucus konyhájának” története!

A Dunakanyar hajdan „virágzó” málnatermő területei sok ember megélhetését biztosították. A szinte egybefüggő „Marosi málna” mezőket, csak a gazdák és családjuk vitaminforrását biztosító gyümölcsfák tarkították. A helyi gyárakban dolgozó emberek, a munka végeztével szinte azonnal a földeken tudták folytatni a napot. A helyi ipar megszűnésével, az ingázás elvitte az időt a földeken történő munkáktól. A málnásokat beszántották és már csak a gyümölcsfák maradtak az úgynevezett „Dunamezőben”. A birtokok gazdátlanul, elhanyagolva várták sorsuk jobbra fordulását. Ezen területek gazdái, mára már nem is képesek önerőből rendben tartani a megmaradt gyümölcsösöket, ezért keresnek olyan embereket, akik ezt kis költségen, vagy a gyümölcsért cserébe megteszik azt. A termést az érési szezonban eladásra lehet felkínálni, vagy feldolgozva már egy év áll rendelkezésre az értékesítésre.

Mi a feldolgozás, és a saját értékesítés mellett döntöttük. Így született meg „Jucus konyhája”, ami elnevezésében a feldolgozás kezdeti méreteire is utal! Itt jelenleg is csak ketten dolgozunk, de már nem a konyhában, hanem az erre a célra kialakított helységben. A sok kézimunkát igénylő folyamat során, megmossuk a gyümölcsöt, kivágjuk a beteg részeket, magozzuk, daráljuk, hidegen préseljük, kíméletesen hőkezeljük, és steril csomagolóanyagokba töltjük a gyümölcsleveket. A hókusz – pókusz , hozzáadott vitaminok, ízfokozók helyett, ez CSAK az ÉRETT gyümölcs leve, és ez a lényeg! A szüretnél mi sokszor újrajárjuk a sorokat és csak a feldolgozásra megérett gyümölcsöket szedjük le, így a különleges ízhez már nem kell semmit hozzátennünk – maximum egy mosolyt, ha ízlett!  Egészségére váljék!

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.